A szívemhez legközelebb álló bibliai részlet a következő: „…mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.” (Jeremiás 31:3.)
Amikor még nem ismertem igazán Istent, akkor csak azt láttam, hogy olyan parancsok közé akar zárni, amiknek én nem tudok eleget tenni. Később, amikor mélyebb megismerésre jutottam Istennel és az Ő Igéjével, a Bibliával, akkor rájöttem, hogy az Ő mélységes és óvó szeretete az, amivel felém közelít. Nem zárt be egy szabályrendszerbe és nem zárt vallásos fogságba, épp ellenkezőleg: szabadságra hívott el és kegyelméből ebben a szabadságban élhetek. Ahogy egyre jobban megismerem Őt és az Igéjét, érzem és tapasztalom, hogy valóságos az Isten. Ami először egy értelmetlen korlátozásnak tűnt, abban ma már látom azt a védőkorlátot, ami az én testi, lelki védelmemet szolgálja, és amit azért adott Isten, mert Ő szeret engem és a legjobbat akarja nekem.
Számomra a Biblia egy útmutató arra, hogy hogyan éljem az életem úgy, hogy megmutassam Istennek, hogy mennyire szeretem Őt. Ez abból a hálából adódik, hogy a legkedvesebbet – egyszülött Fiát, Jézus Krisztust – adta értem, aki bűntelen volt, mégis kész volt átvállalni a bűneimet, így aztán nem engem ért a méltó büntetés. Ezért többé már „nem önmagamnak élek, hanem annak, aki meghalt és feltámadt értem”. (II. Korinthus 5: 15.)
